Első bejegyzés...avagy amitől ihletet kaptam!
Kezdeném az első hellyel ami megihletett és gondolom sokan így vannak vele. Már a történelmi tény, hogy egy atom baleset történt valahol és nem is olyan rég, ráadásul tőlünk nem is annyira messze, már ez a tudat is hátborzongató. Terveim közt szerepel, hogy egyszer ellátogatok erre a helyre, de ehhez felkészülésre és sok-sok pénzre van szükség. Gondolom ,már sokan kitaláltátok, hogy mi ez a hely és hogy hol található. A mostani helye Szerbia és azon belül pedig Pripjaty, Csernobil-tól nem messze. Ez az 55.000-es város volt az melyben tulajdon képen az atomerőmű munkásai és családtagjai laktak és persze, a lehetőséget látva rengetegen költöztek az olcsó energia termelésének színhelyére.
Tények:
A világ legsúlyosabb nukleáris katasztrófája 20 éve, 1986. április 26-án vasárnap hajnali 1 óra 23 perckor történt: felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es blokkja, és közel 400-szor annyi radioaktív anyag került a környezetbe, mint a hirosimai atombomba felrobbanásakor. A káros hatások elsősorban a mai Ukrajnát, Fehéroroszországot és Oroszországot érintették. A sugárzás növekedése Skóciában is mérhető volt. A sugárzó anyagok tíz napon keresztül ömlöttek a sérült blokkból, a szennyezés több mint 200 ezer négyzetkilométernyi területen szóródott szét Európában.
A radioaktív szennyezés miatt a környező településekről 116 ezer embert telepítettek ki. A leginkább érintett, 55 ezer lelket számláló Pripjaty városát 2 óra alatt ürítették ki. "Átvertek minket, azt mondták, hogy csak három napra kell elmennünk. Nem vihettünk magunkkal semmit, mindent ott kellett hagyni" - mondta a BBC-nek a most 78 éves Hanna Szemenyenko, akit az egyik szennyezett zónában található faluból telepítettek ki. A nő fél évvel később ment vissza a kiürített faluba. "Csak pusztaság maradt, semmi más. Soha nem megyek vissza, inkább meghalnék" - mondta a BBC-nek.
A baleset utáni elhárítási munkákban 800 ezer munkás, úgynevezett likvidátor vett részt, köztük a robbanás után felhúzott betonszarkofág építésében részt vevő Vlagyimir Uszatyenko, aki a BBC-nek egyebek mellett arról beszélt, hogy mindenféle tapasztalat nélkül vezényelték őket a legszennyezettebb területre. "Sokszor egyszerűen nem akartunk dolgozni, próbáltunk olyan védett területet találni, ahol biztonságban lehetünk a sugárzástól. A munkát azonban nem lehetett megtagadni, a hadsereg folyamatosan figyelt minket" - mesélte a férfi.
Forrás: Origo
Ma ezt a helyet turista „paradicsomként” tartják számon, persze a látogatottság nem vetekedik az Adriával,de hát nem is mindenki vágyódik oda. Mintha megállt volna az idő 20 éve. Az óvodában a cipők a helyükön maradtak,a lakóházakban java részt találhatóak bútorok.Megdöbbentő látvány így fotókon is, pláne élőben.Egyszer mindeképpen elmegyek. Ezen a blogon elsősorban magyar helyeket keresek majd fel, de gondoltam kezdésnek jó lesz a legvégső látogatásomnak a célja.Ha ide elértem személyesen és csináltam videót és képeket, akkor ennek a blognak vége szakad.
De ne siessünk ennyire előre.Itt van a szerintem legjobban sikerült oldal ezzel a témával kapcsolatban:
És néhány videó
Az utolsó napokban:
És szerintem a legjobban elkapott hangulatú videó:
